Getting Started XVI.

Sziasztok! :3
Olvassa ezt még bárki is? :D

By: Barbi xoxo

"Kisétáltam a kapuba. "
                                                                 /Jack Lane/ 

Sok autó elment a házunk előtt, de egyik sem állt meg. Eltelt vagy 21 perc, mire megállt egy sötétkék autó, majd Liz szállt ki belőle, és maga után becsapta a kocsi ajtaját.
-Sziaaa Jaack! ölelt meg amit furcsállottam.
-Szia!
-Tessék itt van a borítékod! nyújtotta felém.
-Köszi, nagyon köszi, őő..nem jössz be?
-Most csak egy kis időre érek rá. Nézett a telefonjára idegesen.
-Akkor...? bejössz?
-De tényleg csak egy kis időre Jack.
-Jól van addig maradsz ameddig csak akarsz. Majd besétáltunk, illedelmesen kinyitottam neki az ajtót.
-Jó Estét!
-Szia...?!
-Liz!
-Jaaj! Szia Liz, nagyon szép neved van! mondta anyukám.
-Mi a teljes neved? kiabált a popkornt evő apám.
-Elisabett Meyers.
-Miért nem Elisabett-nek hívnak, vagy Elisa-nak?
-Apaaa! szóltam rá. -mi most fel megyünk!
-Érezzétek jól magatokat!
-Csak az emeletre anya! Liz, csak mosolygott. Felmentünk a szobámba, és leültünk az ágyra, Liz török ülésben ült, én meg az egyik kezemmel támasztottam meg magamat, és fele lábam le lógott az ágyról.  A lány elbambulva nézte a telefonját, és egyszer csak megszólalt.
-Szép a szobád, és kedvesek a szüleid.
-Köszi.
-aha, szép.
-az.
-de..ő..tényleg
-tudom, szeretek itt lakni. Mi után megtörtént ez a kínos beszélgetés, egy még kínosabb csend foglalta el a szobát.
-Miért nézed ennyire a telefonodat?
-Ma még gépre szállok, és az utolsóval megyek.
-De jó! miért?
-Megyek Luke-hoz.
-És hova is?
-Ausztrália, Sydney.
-Értem, nem ott van az a szép operaház?
-De! őő.. izé., hát....nekem mennem kell.
-Le kísérlek. Lesétáltunk a lépcsőn, és Liz oda ment anyukámhoz,
-Nekem mennem kell, örültem Szép Estét!
-Jólvan drágám, bármikor szívesen látunk téged.
-Szia Elisa! köszönt apa, húgom futott ki anyáék szobájából.
-Jaaack! itt hagytad azt a DVD-t amit megnéztünk tegnap, vidd vissza a szobádba.
-Jajj megszólalt a legkisebb!!
-Szia Jack! csukta be az ajtót Liz, úgy hogy el sem köszöntem tőle rendesen.
-Hova siet ez a lány annyira?
-Elmegy Luke-hoz...
-A pasijához akit nem bír?
-De bírja a fiút, csak messze vannak egymástól, és fél távkapcsolatot tartani vele, mert hogy így könnyen elveszítheti őt.

                                                        /Elisabett Meyers/

Ahogy kiléptem a házból, a kocsimhoz siettem, beültem a kocsiba, és elindultam a reptér felé, egész úton azon gondolkoztam, hogy Mark kint van-e a reptér előtt, hogy a kocsit haza tudja vinni. Amikor oda értem, Mark már beült a helyemre, én ki vettem a csomagot, és már ott sem volt. Lehet hogy neki is dolga volt. A jegyeket már rég megvettem, gyorsan át mentem a kapun is, és felsétáltam a repülőre, ott elfoglaltam a helyemet, és elkezdtem ki felé nézni az ablakon. Egyszer csak egy kéz fogta meg a vállamat, amire egy kicsit kirázott a hideg, az alak ugyan még nem nézett rám, de én tudtam ki az.
-Szia Charlotte néni! könnyek futottak a szemembe, amikor megláttam őt, erre rám nézett.
-Liz?!!
-Igen!
-Jézusom kincsem! hogy vagy aranyom, szívem?
-Én jól, de mond Fred és az én egyetlen kis "húgom" hogy van?
-Jól, ő is felnőtt már!
-Hol vannak most?
-Otthon.
-Akkor kétség nélkül oda tartasz..nem de?
-Dede!
-Hallod Charlotte fordultam a mellem ülő felé.
-Eszembe jutott Ben, amikor meghalt, és ez annyira rosszul esett, hogy minden évben eszembe jut, ez normális?
-Normális, hiszen szeretted az öcsédet, és te hova tartasz? kérdezte ügyesen terelve a szót Ben-ről.
-A barátomhoz.
-Jajj neked van barátod?! és hogy néz ki?
-Szőke, piercingje van, nagyon magas, kedves, jól öltözködik...ennyi imádom nagyon.
-Nahát sok boldogságot nektek drágám. Éreztük ahogyan felszáll a gép, a felszállástól kezdve nem szóltunk egymáshoz, csak zenét hallgattam, Charlotte, meg elaludt. Amikor már órák hosszán keresztül, csak unatkoztam, és unatkoztam, akkor jött egy üzenet Luke-tól.
"-Szia Édes !
-Szia! (haraptam bele az ajkaimba, amit szerencsére nem látott)
-Nem hívlak fel, mert tudom milyen kellemetlen amikor egy kis repülőn kell beszélned.
-Köszi az együtt érzést! :)
-Nincs mit! :D
-SZERETLEK LUKE!!!!!♡
-Én is téged Liz!
-hmm...ez olyan "őszintének" tűnt.
-Majd megmutassam mennyire szeretlek? :3
-Gggrrrr..már várom
-Az lesz életed legjobb estéje szivem.
-hhááh! gondolom mi lesz az!
-na mi? :)
-Egy vacsi?
-nem! ^^
-chhaaaajj...éhen halok! xD :D
-majd főzünk
-ajjajj, inkább halok éhen. :P
-hát néha én is xD
-Még írhatsz, de azokra majd személyesen válaszolok, mert mindjárt le száll a gép.
-Nem a taxiba válaszolsz?
-Taxiba? nem leszel ott a reptéren?
-Nem!
-bazd azt hittem ott leszel
-miből?
-mert mindig ott szokott lenni a szerelmes pár másik fele a reptéren :( csalódtam benned Luke
-majd otthon megbeszéljük szivi.
-Szia! " ezzel a mozdulattal, bele is süllyesztettem a telefonomat a nadrág zsebembe. El sem tudtam, hinni, hogy Luke nem lesz ott.  Oda sétáltam a csomagomhoz, és le vettem Charlotte csomagjával együtt.
-Szia Liz! sétált el.
-Szia! intettem utána, és egy nagyon nagy mosollyal kísértem azt. Mentem a ki járat felé, éppen nyitottam az ajtót, amikor valaki éppen arra jött, ezért gyorsan vissza csuktam, nehogy neki csapódjon az éppen nyíló ajtó, amikor ezt a gyors lendületes mozdulatot megcsináltam, akkor egy kicsit hátra billentem, és meglöktem a mögöttem lévő pár embert, az egyik néni el kezdett kiabálni, és mutogatni a le esett holmijaira, lehajoltam, és felvettem azt. Az egész sor kiment az ajtón, valószínű miattam álltak meg, de ez engem nem érdekelt, csak az hogy aludhassak Luke kezei között.
Végre én is kimentem gond nélkül az ajtón. Úgy gondoltam, hogy Luke-ék nem laknak, messze elindulok gyalog hozzájuk, amikor egy csapat bulizó srác oda jöttek hozzám, már nem kellett sok ahhoz hogy haza érjek, de persze hogy ezekbe is én botlok bele.
-Csáááá! jól nézel ki!
-Neked meg a szemed nem áll jól.
-Hát ja tesó! egy kicsit sokat ittál.
-Menjetek inkább haza.
-Haza vigyelek cica?
-Húzzatok már el!! elkezdtem gyors léptekben előre haladni, és mondogatni magamban, hogy már csak egy utca van, és ott leszek..!
-Na most hova mész? nem ettem ma semmit, és ez a futás nem tett jót, de amikor már csak egy pár lépés kellett volna, megláttam Luke-ot, és onnantól se kép se hang, csak pár kép villan fel, a következő kép az, hogy Ashton ágyában fekszek, és mindenki engem néz.
-Liz! szólalt meg Mich.
-Én nem így terveztem be jönni.
-Szívtál?
-Mi? Nem..ez butaság, már rég nem! Mindenki ki ment a szobából, és csak ennyit hallottam az egészből, mert behajtották az ajtót.
"-higgyünk neki?! ....nézzük, meg kibírja-e ezt a...."
-Aaash! kiabáltam, mire a fiú bejött, és helyet foglalt mellettem.
-Ugye te hiszel nekem?
-Ugyan mitől estél volna össze?
-Esküszöm, leszoktam, nézd meg a vércukromat, az nulla, nem ettem ma szó szerint semmit, ha bizonyítani tudnám istenem de jó lenne!
-Hozok valami kis vizet és rágcsálni valót.
-Köszi. Még mindig úgy éreztem, hogy minden megállás nélkül forog....körbe...és körbe..körbe..körbe.
-Tessék itt van a süti, meg a víz. Nyújtotta ide Ashton, mire Luke a hátamat támasztva próbált ülve tartani. Ettem is egy kicsit, meg ittam is, mire még fél óra..és szédülés sehol.
-ha ez a szédülés nem fog elmúlni Liz, akkor akkor te be vagy lőve.
-hmm. na lássuk! álltam fel magabiztosan, mert már jól voltam. És lássuk csak nekem volt igazam, a fiúk még elvégeztek rajtam pár "tesztet" amin ismét jól átmentem, és láttam, rajtuk megbíztak bennem. 
-Na én megyek aludni tűnés a szobámból. mondta viccelődve Ash. Mindenki bement a saját szobájába, és én meg Luke, persze ketten voltunk egy szobába. Jó volt megint érezni az illatát, hallani a szuszogását, amikor alszik, nézni ahogy nevet.., ez mind csodálatos volt.
-Szivem..khhmmm.. a meglepetés!
-Na mi az?
Luke finoman megfogta a kezem, és hüvelykujjával nyugtatóan simította végig, és szép lassan ajkaink egymáséra tapadtak, csókja édes volt, puha ajkai súrolták az enyémet, bár a
 piercingje hideg volt, ezért egy kis nyögés hagyta el a számat, éreztem, hogy Luke bele mosolygott csókunkba. Elváltak az ajkaink egy kis időre, de újra, és újra csókban forrtak össze ajkaink. Luke hátra dőltött, és apró puszikat lehet a nyakamra és a vállamra. 
 Másnap reggel amikor felkeltem, és a tegnap este csodálatos volt. Amikor kimentem a fürdőbe, akkor egy szép lány mosolygott vissza a tükörből. Vissza gondolva, nem hittem volna, hogy Luke ilyenekre képes lenne. Majd két kéz fonódott át a derekamon, és a nyakamra puszikat adott Luke. Mire én megfordultam, és megcsókoltam őt, természetes, hogy vissza csókolt. Lenéztem,  és láttam hogy Luke felsője lóg rajtam, és a bugyimban vagyok. Mélyen Luke íriszeibe néztem. Gyönyörű tenger kék szemei csak úgy ragyogtak, mintha gyémántok lennének. Luke szorosan átölelt, mintha én lennék a mindene. Beletúrtam puha hajába, mire egy puszit adott a homlokomra válaszul. Nincs ennél a szótlan szerelmes pillanatoknál jobb. Egész nap el tudnék így lenni, de mivel nem lehet, ezért kedvesen végigsimítottam fiú arát. 
-Luke le kellene mennünk reggelizni. 
-Ahhhj szivem! ráér, én téged akarlak megenni. harapott az alsó ajkaimba, mire lehunytam a szemem. majd bele motyogott a csókba..
-Én téged szeretlek......én téged szeretlek a legjobban az egész világon! 
-Én is szeretlek Luke! hidd el!! nagyon szeretlek. 
*kop-kop* 
-Bocsi, ha ébren vagytok gyertek le reggelizni! szólt Calum furcsa hangon, mégis kedvesen. 
-Megyünk! ordítottam vissza. Gyorsan felkaptam egy ruhát ,majd le sétáltunk a nappaliba, ahol elég kellemes és vidám hangulat várt minket. 
-mi a kaja..éhen halok! vallottam be. 
-Jó hallani, hogy éhes vagy! Mondta Michael, mire csak nevettem.