Csak hétvégéken érek rá írni és az most van! :) De ennek ellenére nagyon szépen köszönök mindent azoknak akik ezt olvassák!
Ez lett a legrövidebb rész, de majd lesz a következő hosszabb lesz!
Remélem Tetszenek a történetek!
Mostanában egyedül írom, mert az ikrem kiakad a sok írástól! :)
Na de nem húzom a szót! Jó Olvasást kívánok nektek Hood-jaim! ;) xoxo
"-Jó, majd a te szobádba megágyazok és bebújok melléd. mondta a fiú és a mondtatát egy puszival kísérte."
Én bekullogtam a szobámba és a sós könnyektől elázott ruháimat pizsamára cseréltem. Beszedtem a gyógyszereimet, és semmivel nem törődve bújtam be a pihe-puha ágyamba. Nem tudtam aludni. "-mi van ha nagyon beteg? vagy éppen nem tud majd járni?" futottak az agyamba végig a kérdések, és valahogy úgy éreztem meg kell nyugodnom...igen! meg kell nyugodnom, mert Calum vigyáz rám, az orvosok és én vigyázunk Anne-re. Csak bámultam a sötét plafont, és gondolkoztam. -Hercegnő itt vagyok! ölelt át Calum és meg puszilta az arcomat. Fejemet ráhajtottam mellkasára, és hallgattam ahogyan szuszog, és lassan elnyomott az álom.
Reggel amikor felkeltem az volt az első dolgom, hogy felpattanjak és megnézzem, hogy Anne jól van-e. Amikor kikászálódtam az ágyból, már üres volt az ágy mellettem, így kimentem a nappaliba. Hát persze, hogy ott nyomkodták a telefonjukat. Én csak legyintettem egyet és a konyha asztaláról levettem egy almát, és azt kezdtem el enni. Lassacskán össze készülődtem és már indultam is. -Sziasztok fiúk! Majd jövök! -Vigyázz magadra! Szaladt oda hozzám Calum és olyan szorosan ölelt meg, hogy egy percig csak kapkodtam a levegőt. Fel szálltam a buszra leszálltam ott ahol James-ék laknak, majd hívtam egy taxit ami elvitt a kórházig. Gyorsan kipattantam az autóból, de persze előtte fizettem. Megkérdeztem a recepciós hölgytől, hogy Anne hol található. -Menjen fel az első emeletre, majd ott jobbra a 6. ajtó. -Rendben Köszönöm! Felmentem a lépcsőkön, és az utasítást követve jobbra fordultam, megnéztem jó helyen járok-e. Láttam megfelelő számú ajtó előtt állok, és egy kopogás kíséretével benyitottam, és egy barna hajú, barna szemű lány ült Anne mellett, akivel láthatólag jól elvoltak. -Sziasztok! Zavarok? -Szia! Nem! Gyere csak beljebb! hát úgy is tettem beljebb mentem. -Szia Vera vagyok! -Nos...Szia Vera, én meg Liz! rápillantottam barátnőmre, mire ő elkezdett beszélni. -Ő itt a barátnőm Vera! Nagyon jól össze haverkodtunk itt. -Az jó! mondtam kicsit szomorkásan. -Én megyek Anne! -Jól van Vera! majd körülbelül 2 percig búcsúzkodtak. Én csak intettem neki egyet. -Anne ki volt ez a lány? -Ő a legjobb barátnőm. -De...de! Anne, nem ugy volt, hogy mi vagyunk a KETTEN a legjobb barátnők? emeltem ki a szót. -De, de te nem érsz rá minden nap, ő meg igen, és ő olyan kedves! -Mert nekem nem te voltál szerinted az első ma reggel? mert én vagyok kedves veled? -De! Csak...! Mindegy menjünk el sütizni, kiengednek idáig a sarokig. -Rendben! mondtam durcás fejet vágva. Kiindultunk a cukrászdába, és Anne folyton arról a Veráról beszélt...! -Jah! és Liz, meséltem neked amikor Verával elkezdtük a plüssöket dobálni a szobában? -Nem Anne, még nem mesélted! Közben a fejemet a kezemmel támasztottam, és forgattam a szemeimet. -Sziaasztoook! ült ide a lány. -Hát ő meg mit keres itt? kérdeztem értetlen fejet vágva. -Meghívtam! -Szuper! Elbeszélgettünk, de nem beszéltek velem, ezért hazamentem. ...
(harmad nap ugyan itt)
Egészen megkedveltem ezt a leányzót, már hármasban fosszuk ki a cukrászdákat, ugyanis mind imádjuk a sütit. És megtudtam végre a teljes nevét. -Mi is pontosan a neved? -Szemerédi Veronika!
-Oh! Értem köszi! -Menjünk haza! -Jól van! Haza taxiztunk, majd benyitottam a házba. -Sziasztok fiúk! -Szia!! ...Sztok! tette hozzá Michael. -Jah! ő itt Vera! nagyon kedves lány. -Michael- Vera. -Ashton ő itt Vera, -Calum bemutatom Verát, és -Luke-Vera! Leültünk egy kicsit ismerkedni. Beszélgettünk órákig, amíg félbe nem szakítottuk a beszélgetést. -Bocsi fiúk, de mi felmegyünk. -Nem maradtok? -Nem! -Léééégyszike! nyavalygott Luke, szóval bejön neki Vera. -Nem! és felmentünk a szobába, ahol sok selfi-e készült, közöttük ez a kép is Veráról. -De cuki lett! -Azz!
-Na azt nem tudom! -Én azt tudom, hogy elakartunk valamit neked mondani Liz. -Mégis mit? -Azt, hogy 1 évre el kell utaznunk New York-ba, mivel egy helyen dolgozunk, így mind a ketten megyünk. -De nem jó nektek itt Sydney-ben? -És mi lesz Anne-nel? -Már nem kell a kórházban lennem. -De..hidd el mi is maradnánk, de nem lehet, cserébe küldünk képes lapokat meg minden. -Jó legyen....na és mikor mentek? -Ma! este 6-kor indulnunk kell a reptérre. -Mi van? már ma elhagytok? -Nem elhagyunk...csak itt hagyunk 1 évre.....ez eléggé furcsán hangzott. -hát mert furcsa is! Ránéztem az órámra és már 17:32-tőt mutatott. -Lányok akkor nektek ideje indulnotok. -Igen! Szia Liz! elbúcsúztunk egymástól, majd lekísértem őket a kapuig. Később zokogva ültem le a kanapéra. -Nyugi Liz, mi itt vagyunk. Mondta Ashton és simogatta a hátamat. -De most akkor minden nap mit csináljak nélkülük? -Lógj velünk, meglátod jól el leszünk. kacsintott egyet. -Jólvan rendben! -Kezdetben elmehetnénk a partra. -Ashton én oda nem megyek. néztem Michael-re. -Oda ne vigyük, rossz emlékek. -Jólvan, okés..akkor menjünk el a parki kávézóba, és üljünk ki az egyik padra. -Na, az nekem tetszik. -Akkor indulás! Felálltunk mind és elindultunk ki a kapun.
/Luke Hemmings/
-Amúgy Luke..Neked bejött Vera? kérdezte Liz. Nem akartam válaszolni, mert ez a név egyszer össze törte szívemet. Mellesleg nekem nagyon megtetszett Liz, csak Calum jön be neki. -Nem. ki préseltem magamból ez a szót. -Pedig tökre úgy tűnt. -De nem! mondtam egy kicsit hangosabban. -Mi a bajod Luke? -Semmi! megérkeztünk, és amikor már a fiúk bementek, akkor Liz megfogta kezemet, és vissza húzott. -Ide figyelj Luke! Mondd el mi a bajod velem! -Semmi... -De mindenre csak ezt mondod! -Tudod mit? Hagyjuk. -Ugyan miért? -Nem mondhatom meg Liz! -Miért nem mondhatnád el nekem Luke? Nem válaszolva a kérdésére mentem be a fiúk után. Halottam Liz is ott van mögöttem. Leültünk egy asztalhoz, és zavart a látványa, hogyan Calum és Liz... Hagyjuk. Én csak tovább szürcsölgettem a teámat, amikor Mike belesúg valamit a fülembe. Felkaptam a fejemet, és ő ott volt, ott állt mellettem pár lépésre az a lány akibe 14 évesen belezúgtam, és együtt voltunk 2 évig, csak nem engedték a szülei. Nos ezért nem akartam hallani a Vera nevet, mert ő is Vera...!
És emlékszem 8.-ba mindig úgy írtuk le a nevünket, hogy Mrs. Sali Veronika Hemmings és Mr. Sali Luke Hemmings. Kicsit furcsán hangzott, de szerettük. -Menj oda mondta Ash. Oda akartam menni, de nem tudtam, féltem a választól. -Na mi lesz már Luke? Lassan felálltam és oda séltam hozzá. -Szia! meg fordult. -Luke? amikor kimondta a nevemet a nyakamba ugrott és elkezdett sírni. -El sem hiszem, hogy itt vagy Luke...Annyira hiányoztál, azt hittem már sosem látlak. Majd lehámoztam magamról, hogy a szemébe tudjak nézni. -Nagyon Nagyon Hiányoztál nekem...meg próbáljuk megint? Hátra bólintott egyet, ahol az apja állt. -Értem! -Nem! Luke....Apa megengedte. -De akkor miért tiltott el évekkel ezelőtt? -Mert azt hitte elköltözünk, és úgy nehezebb lenne elbúcsúzni. Oda sétáltunk Vera apjához, és megengedte, hogy együtt legyünk, kis beszélgetés után Veráék hazamentek. Kimentem a parkba, már besötétedett mert 7-óra volt. Ki jöttek a többiek is. -Há skacok, mi elmegyünk elintézni valamit, Luke és Liz, ti maradjatok itt! Nagy duzzogva beleegyeztem. Liz csak ült mellettem a padon, és nézett maga elé, mintha látna valamit a sötét parkban. Nagyon zavart, hogy csak bámul előre, így meglegyintettem a kezemet a szeme előtt. -Liz! Megrázta a fejét és rám nézett, gyönyörű szép csoki barna szemei csillogtak. -Min gondolkozol? -Azon mit tettem neked, ami miatt ilyen vagy velem. -Nem mondhatom meg! -És mégis miért nem? Tudodm, hogy rosszat teszek, de nem bírtam tovább, és megcsókoltam, forró csókban forrtak össze ajkaink. -Ezért....mert te olyan szép vagy, és ott van neked Calum, nekem meg Vera. -Luke! Liz felállt idegesen és el kezdett szaladni, mire én meg utána futottam, én gyorsabb voltam, és megfogtam a csuklóját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése