Hi! Ma két részt is hoztunk! ;)
Nagyon örülünk, hogy olvassák ezt a blogot! :)
chatbe írjatok légyszives! :D (mert nem tudjuk érdemes-e folytatni a blogot)
Megértéseteket Köszönjük!
"-Hát tudom, hogy még csak egy fél napja ismerlek és nem tudok rólad nagyon semmit, ahogyan te se tudsz rólam, de nagyon tetszel nekem Liz! majd..."
Majd...szorosabban átölelte a kezeimet. -C..Calum, én..nem tudom most mit mondjak..én..tényleg nem, ne haragudj! megpróbáltam volna kihámozni magam, de Calum nem engedett el, ami részben jól esett, de valahol meg úgy éreztem, hogy most el kell, hogy engedjem őt. -Calum! Most már mennünk kéne aludni, mert holnap még sok dolgunk lesz. -Oké! vágta rá szomorúan. -Calum ne legyél szomorú! -Nem vagyok az. küszködött könnyeivel a fiú. -Dehogy nem, látszik rajtad na gyere ide, kapsz egy jó éjt puszit. Adtam az arcára egy puszit, bár nemtudom, hogy javítottam vagy segítettem a helyzeten. Calum kiment a szobából, én meg ledőltem az ágyra és elnyomott az álom.
***
Majd arra ébrettem, hogy a konyhából röhögést hallok. Nagy nehezen lementem a konyhába, és láttam négy barmot reggelit csinálni. -Ti..Ti mit csináltok? -Most tettük tönkre a gofri sütődet. mosolygott rám Ashton. -Mit csináltatok??!! Itt van 2 éve az, hogy sikerült??!! - Mike leejtette és szét tört. mondta Luke. Majd torkom szakadtából elkezdtem nevetni, amire a fiúk furán néztek rám. - Min röhögsz? -Tudod Mike ez nagyon vicces! -Miért? -Mert nektek kell kifizetni! és csak én röhögtem, mert a többiek komolyan álltak és bámulták a földön landoló széttört sütőt.-Komoly, ugye csak viccelsz? -Nem! Csak vicceltem..szerinted? Mindannyian Mikera néztünk, mert ő törte szét a számomra kedves gofri sütőt. -De most komolyan Liz? -Komolyan srácok..elhiszitek, hagyjátok csak van garancia majd kicsirélem én, csak az a tanulság, hogy én nekem kell rátok főzni! Majd nekiáltam, és csináltam rántottát, és bacont. Majd reggeliztünk. Calum egy szót sem szólt mindez alatt semmit. Majd Mike és a srácok elmentek FIFA-t játszani. Elkezdtem a tányérokat leszedni az asztalról, mert ez is az én dolgom volt. -Segítsek? Nem tudom ki mondta de ezt feleltem - Nem kell köszi! Majd pakoltam tovább az elmosott tányérokat. De az illető aki ezt kérdezte még most sem ment el, csak nézte ahogy pakolok. -Biztos ne segítsek? -Biztos! feleltem nyűgösen, mert éppen elég volt az is, hogy a gofri sütőmet tönkretették. Nem akartam, hogy a tányérjaim is így végezzék. Gondolatom szerint elment akinek nem kértem a segítségét. Majd mikor végeztem megtöröltem a kezem a törlőkendőbe. Majd elindultam a fiúkhoz a kanapé felé és lehuppantam Ashton mellett. - Nah, hogy áltok a játékkal? -Hát kezdem unni. -Hát akkor Ashton elkezdhetsz öltözni, mert megyünk a parkba. Majd Luke rám nézett. -Tényleg? Most? Miért nem később? -Ahhjj Istenem nektek soha semmi sem jó. Néztem rá kiskutya szemekkel, amire ezt válaszolta. -Nah jó akkor menjünk. Majd át öltöztek és én is. -Nah akkor indulunk. ordítottam. Elindultuk a parkba, de már út közbe is hülyéskedtek a srácok. Igazat meg valva Luke-ot aranyosnak találtam, de Calum-mal meg már az elején is jól kijöttünk. Mire oda értünk már szarrá röhögtük magunkat. Csomó képet csináltunk magunkról és a parkról is.
Mivel Calum sétál leghátul, ezért mellé futottam. Kicsit kínos volt. -Hogy aludtál? próbáltam beszélgetni. -Jól. mondta, de úgy mintha nem is érdekelném. -Az jó. Majd előre mentem Michaelhez. És szomorúan mentem a fiúk mellett. Lassan ugyan, de hazaértünk. Benyitottam az ajtón és rögtön a szobám felé vettem az irányt. Felmentem a lépcsőn majd benyitottam a szobámba és ledőltem az ágyamra. Elbóbiskoltam olyan 10-15percre amikor jelzett a telefonom, hogy be kell vennem a gyógyszert. A fürdőszobámba mentem beadtam magamnak amit kell, majd távoztam az imént említett helyszínről és onnan lementem a konyhába gyümölcsléért. A fiúk gondolom a szobájukban voltak. levettem a felső polcról a kedvenc bogrémet és benyúltam a hűtőbe a barack léért. Kivettem és öntöttem magamnak egy bögrével. Amikor kiléptem a konyha ajtaján akkor Michaelbe ütköztem bele. -Szia! Mi jót csináltál Liz? -Semmit. adtam meg "hosszasan" a választ. -Na most meg mi a baj? -Semmi! Láttam Calum is lejött, ezért felsiettem. -Liz beszélhetnénk? kérdezte Calum és oda futott a szobám ajtaja elé. -Nem akarok! -De beszélnünk kell. -Calum! értsd meg, hogy én nem akarok veled beszélni. -Mondj legalább 2 okot! -Hát legyen..még nem is ismersz, de elmondod, hogy szeretsz! meg hogy én próbáltam kedves lenni veled a parkba, de te meg csak annyit mondasz nagy duzzogva, hogy jól. -Na pont erről lenne szó! Vettem egy mély levegőt, majd bementünk a szobámba és leültünk mind a ketten az ágyra. Én a baracklevemet szürcsölgetve hallgattam, ahogy Calum édesen próbálja nekem megmagyarázni, hogy ő ezt nem akarta. -Figyelj Calum, semmi baj...am..felejtsük el! -Biztos?..és nem is haragszol? -Igen biztos, és nem..nem haragyszok! Letettem a földre az üres bögrémet és Calum megölelt, mire benyitott Luke. -Héé! Ti..Nee..Calum..Ti..? Michael!!! kiabálta ezeket a szavakat. Ezekre a szavakra mindenki bejött, én csak fogtam a fejemet és ugy hllgattam megint végig az ordibálást. -Hé..hé..héé.héé! Srácok elég! Mondtam normál hangon. -Calummal csak összevesztünk és most békültünk ki Calum nem akar tőlem semmmit, ahogyan én sem akarok tőle semmit, csak megöleltük egymást. -Jó ezt elhiszem, mert őszinte voltál velem. mondta Michael. -Na de fiúk én nekem mennem kell, majd haza jövök, de ne gyújtsatok ki semmit..! nem jött válasz felőlük. -Rendben fiúk???? -Oké! -Na azért! nevettem el magam. -És hova mész Lizy? -Luke..nem, vagyok Lizy és könyvtárba. -Miért? -Mert vissza viszem a könyveket pár perc azt egész, majd jövök. -Milyen könyvet viszel vissza? -Metamorphoses-t. -Az meg mi? -Lefordítva a címe azt jelenti, hogy átváltozások. -Nem hallottam még róla! -Ahogy a Titanic-ról sem ugye Luke...Mikey mondta ám, na de megyek! -Hééj Michael! ment oda Luke Mikey-hoz nevetve. Lementem és a könyvtárhoz kezdtem el sétálni, az általános iskolára emlékeztetett az út meg a gimire, amikor Mike-kal erre sétáltunk, amikor vége a sulinak. Senki nem szólt hozzám egész útközbe, ez zavart, mert hozzám mindíg beszélt valaki, amikor meg Mike elment turnéra, akkor a testvérem jött el hozzám látogatóba. Beléptem a könyvtári ajtón és leadtam a könyveket, és amikor jöttem ki megbotlottam és kibicsaklott a bokám, így kénytelen voltam taxit hívni. Nagyon fájt a lábam, így alig vártam, hogy hazérjünk. Fizettem, majd kiszáltam a taxinak nevezett kocsiból. Besántikáltam a nappaliba. -Mielőtt még valaki megkérdezné, kibicsaklott a bokám amikor jöttem ki a könyvtárból, holnapra biztos jobban lesz, -ömn..oké! -Mit csináltok fiúk? -Nemsokára Twitcam-ozunk, és azután meg felveszünk egy dalt és kirakjuk YouTube-ra. -Hajrá! -Te? -Én addig főzök, takarítok és gépezek. Gondoltam magamban, hogy felkéne mennem főzés után és nézni a laptomról, ahogyan Twitcamoznak. Fél óra eltelésével így is tettem, és amikor megláttam, hogy az én nagy zöld úszógumiba vannak begyömöszölve mind akkor nagyon nevettem, utána már csak Luke volt az úszógumiban.
Nagyon jól esett a hideg víz, ugyanis forróság volt. Majd elakartam ütni valamivel az időt, de semmi sem jutott eszembe. Mivel a fiúk gondolatom szerint nem Twitcamoznak 1 óráig, így benyitottam, hogy mit csinálnak. -Twitcamozunk. -Ohw jah oké akkor megyek. Próbáltam elmenni onnan, de egyikük sem engedett, de én nagyon utáltam, ha videóztak. Hát egy idő után vége lett a Twitcamnak. Mire pár órán belül érkeztek a kérdések a fiúk Twitterére: -Ki az a lány? Miért volt ott?, meg stb.... Szerintem elég idegesítő, hogy ha emberek mindenről tudni akarnak. Így én csak hallgattam a kérdéseket miket a fiúk hangosan olvasgattak fel. -Nah.. jólvan elég legyen ebből én unom.. mondtam nyűgösen. -Hát szerinted minket nem idegesít?! -Én azt nem mondtam, hogy titeket nem idegesít Luke! Én csak azt mondtam, hogy hagyjuk abba, mert unom. Akkor mit csináljunk hiszti királynő?? -1. Ashton nem vagyok hiszti királynő. 2. Nem tudom..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése