Getting Started III.

Hi! Hogy Vagytok?
Reméljük Tetszenek A Történetek!
Lehet szavazni is ----->
Jó Olvasást!


"Egyre közelebb voltunk egymáshoz amikor..."

Calum megakart csókolni, de én meglepődtem, és ellöktem, majd felugrottam és berohantam a házba. Sajnáltam őt egy kicsit mert szerintem nem nagyon értette miért tettem. Csak siettem és nem törődve senkivel fel szaladtam a szobámba, és szerintem Ashtont is ellöktem. Az igazság az, hogy nem azért nem csókoltam meg mert nem akartam, hanem azért mert cukorbeteg vagyok, és elfelejtettem beadni a gyógyszert magamnak. Beszaladtam a szobám fürdőszobájába, és bezártam. Gyorsan kutakodtam a szekrénybe mindent le lökve onnan, csak kerestem, mikor a fiókba megtaláltam. Gyorsan ki mértem az adagot, és beleszúrtam a hasamba. Elkezdtek kopogtatni az ajtón. Ashton volt az mivel ő látta, hogy hova szaladtam. Mike és Luke nem vették észre mert még mindíg kiabáltak. Calum meg kint bámult értetlenül. -Mi a baj Liz? Miért szaladtál el?- kérdezte Ash meglepődve.- Amm.. Semmi.. nincs semmi baj. Aztán hallodtam Mike ordibál, de már nem Lukekal, hanem Calummal.- Mit csináltál vele? mondta Mike, de szerintem már majdnem szétrobbant a dühtől. Amikor ezt meg hallodtam törtem ki a fürdőszobábol azt ordítva, hogy -Semmit, Calum nem csinált semmit. ordítottam el magam.  Mire mindenki meglepődve nézte, hogy kijöttem. Ashton megkérdezte, hogy- De akkor miért voltál bezárkózva  a fürdőszobába, és rohantál el?- Mert.. mert.. és befejeztem a mondatom és gyorsan kiakartam találni valamit. -Mert mi? kérdezte Luke. -Mert nagyon pisilnem kellett. mondtam, és tettem egy eröltetett mosolyt. -Liz hülye azért nem vagyok! mondta Mike. majd ezt is hozzá fűzte.-1. Tudom mikor hazudsz! -2. Jah ezért zárkóztál be a fürdőbe? mondta és nagyon komolyan nézett rám ami megilyesztett. -De Mike nincs semmi baj.. esküszöm. Néztem rá kiskutya szemekkel, de nem hatott, most az egyszer nem sajnos. -Miért nem mondod meg? kérdezte Calum,. Elég szomorúnak tűnt, hát nem válaszoltam a kérdésre. -Liz mi addig nem megyünk el míg el nem mondod. mondta Ashton, egy kicsit fenyegető hangon. Majd éreztem ahogyan megtelik a szemem könnyekkel. -Liz, most meg miért sírsz? -Mert, hogy faggatóznak a barátaid, pedig nem is ismernek, és ha én nem akarok valamit elmondani, annak van oka Michael érted..? -Értjük, de biztos nem olyan vészes! Vágta rá Luke. -De az..Michael én cukorbeteg vagyok! Majd teljes zokogásba kezdtem és átöleltem Michael-t, mintha a legaranyosabb plüss macim lett volna. Éreztem ahogy Michael is sírt. -És ezt mikor akartad elmondani? Amire válaszként csak szorosabban megöleltem.

-Sajnálom! Hallottam egy hangot mögöttem és szerintem Calum mondta. Elengedtem Michaelt, hogy lássam a többieket. -Michael nem tudtam eldönteni mikor mondjam el neked, mert nem akartam ,hogy szomorú legyél. És Calum nem kell, hogy sajnálj, mert már megszoktam. Tettem egy eröltett mosolyt, hogy jobb kedvük legyen, de nem sikerült. Majd megkérdezte Michael, hogy -Mit csináltál a fürdőbe? -Hát Michael amit kell, mivel cukorbeteg vagyok ezért gyógyszereket szedek. - Milyen gyógyszert? kérdezte Luke kiváncsian. -Hát szurkálni kell magamat. mondtam egy kicsit hallkabban. -Na de fiúk jó éjszakát! mondtam majd próbáltam kilökdösni őket a szobámból. Nagy nehezen kimentek és jó éjt kívántak. Éjszaka sokáig nem tudtam aludni. Ezért a fal felé fordultam és gondolkodtam, azon ,hogy jó ötlet volt-e elmondani mindezt Michael-nek és a srácoknak. Csak bámultam a falat és ezen gondolkodtam, amikor hallottam, hogy belépett valaki az ajtón. -Psszt! Liz ébren vagy? hallotam, hogy mondta valaki, de nem tudtam eldönteni ki az, ezért felnyomtam az éjjeli lámpámat, hogy lássam ki is nyitott be az északa közepén. -Calum?,mit keresel itt? mondtam egy kicsit meglepődve. -Hát csak megnéztem jól vagy-e! -Ja! Persze, amúgy gyere csak beljebb!  -Amúgy hogy-hogy nem alszol? -És te hogy-hogy nem alszol? viccelődtem vele, majd a fiú leült az ágyra. - Hát én azért nem alszok mert rád gondoltam folyamatosan, és csak meg akartam nézni jól vagy-e. Mikor meghallottam amit mond meglepett egy kicsit.- Hát, látod, hogy jól vagyok nincs semmi baj. Vigyorogtam el magam. - Miért pont rám gondoltál? -Mert nagyon meg sajnáltalak...! -Jajj Calum ugyan már! Nem kell csak azért rám gondolni, mert beteg vagyok. Majd Calum kinézett az ablakon, és nem szólt egy szót sem. -Calum! öleltem meg hátulról. -Mi a baj? én is elmondtam. -Hát tudom, hogy még csak egy fél napja ismerlek és nem tudok rólad nagyon semmit, ahogyan te se tudsz rólam, de nagyon tetszel nekem Liz! majd...